Volt egyszer egy nagyon akaratos, makrancos, mogorva �s dacos kisfi�. Amikor p�ld�ul bev�s�rolni ment az �desanyj�val vagy az �desapj�val, mindig jelenetet rendezett, ha nem kapta meg az �zletben azt, amit kiszemelt mag�nak. Ilyenkor vis�tott, toporz�kolt, m�g csak k�r�j�k nem gyûltek a bev�s�rl�k, �gyhogy sz�lei v�g�l is k�nytelenek voltak megvenni az �rut. A kisfi�t az sem �rdekelte, hogy a kiszemelt j�t�kb�l vagy m�s t�rgyb�l otthon m�r volt egy ugyanolyan. Amit a fej�be vett, abb�l nem engedett. Ez�rt azt�n a sz�lei nagyon szomor�ak voltak, de mivel egyszem kisfiukat nagyon szerett�k, soha nem mondtak neki nemet, mindig teljes�tett�k valamennyi k�v�ns�g�t.
Pedig a kisfi� tal�n nem is �rdemelte meg ezt a nagy szeretetet, mert j�t�kaival nagyon mostoh�n, sõt, n�ha gonoszul b�nt. Amelyik macij�t, kisaut�j�t vagy m�s j�t�k�t megunta, azt egyszerûen kihaj�totta a szem�tbe �s persze nyomban �jat k�vetelt helyette. Azt tal�n m�r mondanom sem kell, hogy r�gvest teljes�tett�k k�v�ns�g�t.
A szeg�ny, szerencs�tlen j�t�kok v�gsõ elkesered�s�kben panaszleveleket �rtak Meseorsz�gba, egyenesen az Igazs�gt�võ T�nd�r c�m�re. Amikor m�r tizenk�t zs�knyi panasz gyûlt �ssze, Igazs�gt�võ T�nd�r megel�gelte a dolgot, le�lt az �tletad� s�mlij�ra �s gondolkodni kezdett. Vajon mit lehet csin�lni egy ilyen v�gtelen�l makrancos, sõt egyenesen rossz gyerekkel? Mi a teendõ? H�rom nappalon �s h�rom �jjelen �t egyfolyt�ban t�prengett, m�g esz�be nem jutott a megold�s. Ekkor elõvette var�zsp�lc�j�t az alm�riumb�l, az �v�be dugta, f�ttyentett egyet a sz�lhajtotta pap�rs�rk�nynak, zsin�rj�ra pattant �s pillanatokon bel�l a kisfi� szob�j�ban termett.
A kisfi� m�r �gyban fek�dt, �pp a leg�jabb mes�sk�nyv�t b�ng�szte nagy unottan.
- H�t te mit keresel itt? - k�rdezte k�sz�n�s helyett a T�nd�rt, amikor �szrevette, hogy az �gy�n�l �ll. - Ki h�vott �s egy�ltal�n ki engedte meg, hogy begyere a szob�mba? - ut�latoskodott.
Igazs�gt�võ T�nd�rt nagyon felbõsz�tette ez a fogadtat�s. "Bizony, a lev�l�r� figur�k nem t�loztak panaszleveleikben, sõt, a helyzet tal�n sokkal komolyabb, mint gondoltam," tûnõd�tt mag�ban, majd d�h�sen �gy sz�lt:
- Elõsz�r is: ha valaki l�togat�ba j�n hozz�d, akkor k�sz�n�ssel illik fogadnod…
De a kisfi� nem figyelt a T�nd�r szavaira.
- Nekem senki sem dirig�lhat! Te sem! - kiab�lta. - Tûnj el, nem vagyok r�d k�v�ncsi!
Igazs�gt�võ T�nd�r gondterhelten r�ncolta �ssze homlok�t �s komolyan, nagyon szigor� hangon �gy sz�lt:
- N�zd kisfi�! H�rom napot kapsz tõlem, hogy elgondolkozz azon, amit mostan�ban mûvelsz, �s ha nem v�ltoztatsz undok viselked�seden, �jra visszaj�v�k �s b�ntet�sed nem marad el.
Azzal felpattant a sz�lhajtotta pap�rs�rk�nyra �s hipp-hopp m�ris Meseorsz�gban termett.
M�snap reggel, amikor a kisfi� fel�bredt, azon gondolkozott, milyen furcsa �lmot l�tott az �jjel. De nem t�prengett sok�ig, rohant a konyh�ba reggelizni.
- J� reggelt kisfiam! Megmosakodt�l? - k�rdezte tõle az anyuk�ja.
- Igen - hazudta a kisfi�.
- �s fogat is most�l?
- Igen - f�llentett �jb�l a kisfi�, �s nekil�tott a reggelinek.
Reggeli ut�n visszament a szob�j�ba �s "j�tszani" kezdett, vagyis ler�molta a polcokr�l a szeg�ny mesefigur�kat, ide-oda hajig�lta j�t�kait, majd amikor megunta a dolgot, �res tekintettel kib�mult az ablakon. Azt�n kital�lta, hogy neki egy �j kisaut� kell. Addig ny�zta anyuk�j�t, m�g el nem indultak a j�t�k�zletbe. Vettek is h�rom kisaut�t. Haza�rkezve a kisfi� elsõ dolga volt, hogy a r�gi aut�csk�it a szem�tkos�rba dobta �s csak az �jakkal foglalkozott, versenyzett vel�k a padl�n.
K�zben letelt a h�rom nap, de a kisfi�nak persze esze �g�ban sem volt megjavulni. K�l�nben is - teljesen megfeledkezett Igazs�gt�võ T�nd�rrõl.
A t�nd�r pedig a betekintõ l�tcs�v�vel a h�rom nap alatt t�bbsz�r is bekukucsk�lt a kisfi� szob�j�ba, de semmi v�ltoz�st nem �szlelt. Megint le�lt az �tletad� s�mlij�ra �s hosszasan gondolkodott. Amikor nagy sok�ra fel�llt a s�mlir�l, tekintete nagyon gondterhelt volt. Ism�t felpattant a pap�rs�rk�nyra �s m�ris ott termett a kisfi� �gya elõtt.
- J� est�t! - k�sz�nt, m�g mielõtt a kisfi� sz�l�sra nyitotta a sz�j�t. - H�rom nappal ezelõtt figyelmeztettelek, ha nem javulsz meg, megb�ntetlek. Amint l�ttam, tov�bbra is cs�ny�n b�nsz a j�t�kaiddal, nem tudsz rendesen viselkedni, r�ad�sul hazudoz�son is rajtakaptalak. Hallgasd h�t a d�nt�semet! Ezent�l a j�t�kok, a mesefigur�k, a rajzfilmek �s a sz�nek l�thatatlann� v�lnak sz�modra, am�g csak meg nem tanulod, mi az illem, hogyan kell b�nni a j�t�kokkal �s hogyan kell viselkedned a sz�leiddel szemben. Most csak ennyit akartam mondani. Viszontl�t�sra, am�g meg nem v�ltozol! - mondta el egy szuszra �s azon nyomban el is tûnt. �s vele egy�tt a szob�ban tal�lhat� valamennyi j�t�k. De mivel a kisfi� nagyon �lmos volt m�r, a v�ltoz�st nem is vette �szre, m�ly �lomba mer�lt. M�snap reggel, miut�n fel�bredt, megr�k�ny�dve l�tta, hogy szob�ja teljesen �res. Eltûntek a j�t�kok, a mesefigur�k, a mes�sk�nyvek lapjair�l a mes�k, a falakr�l a sz�nes k�pek helyett �res keretek l�gtak. T�bbsz�r is k�rbej�ratta tekintet�t a szob�j�n, de mindhi�ba - a sz�nek, a j�t�kok bizony hi�nyoztak. Esz�be jutott a T�nd�r…
- H�t, az Igazs�gt�võ T�nd�r t�nyleg nem tr�f�lt! - gondolta.- De odakint biztos minden a hely�n van.
Azzal kifutott a konyh�ba reggelizni. L�d�tva, hogy megmosakodott m�r, nekil�tott az ev�snek. �mde r�gt�n �szrevette: valami nincs rendj�n. T�ny�rk�j�r�l hi�nyzott a h�rom kismalac, b�gr�j�rõl az elef�nt, az abroszr�l pedig a piros sz�vecsk�k. Megint esz�be jutott a T�nd�r… K�r�ln�zett a konyh�ban �s �mulva vette �szre, hogy k�r�l�tte minden teljesen megv�ltozott. A megszokott, sz�nes berendez�s helyett, minden csupa sz�rke, fekete meg feh�r lett. - Ez komoly lehet - gondolta mag�ban, de nem mutatta meglepet�s�t. Reggelij�t be sem fejezve eltolta mag�t�l a t�ny�rt, �s nem k�vetelõzõen, mint ahogy szokta, de nagyon morcosan kijelentette: a j�t�k�zletbe akar menni.
Ott �rte azt�n csak igaz�n nagy meglepet�s! A hatalmas, m�skor oly vid�m, j�t�kokkal zs�folt �zlet �resen t�tongott. Pontosabban, csak a kisfi� nem l�tta a j�t�kokat. �desanyja ugyan �lland�an k�rdezgette:
- Tetszik neked ez a kismozdony? Mit sz�lsz ehhez a helyes mack�hoz? Nini, milyen aranyos gumizsir�f! De a kisfi� minden k�rd�sre nemmel v�laszolt, �s szinte megmerevedett, amikor l�tta, amint a gyerekek leemelnek a polcokr�l valamit, amit õ nem l�that, �s az anyuk�juknak mutatj�k. Vagy ahogy az �res polcokra mutogatnak vid�man. Vagy amint az el�rus�t�nõ a semmit csomagolja.
- Hiszen itt nincs is semmi! - mondta anyuk�j�nak, mire õ megk�rdezte: - H�t, ha neked semmi sem tetszik, egyik j�t�k sem, akkor mit szeretn�l csin�lni?
- Menj�nk el az �llatkertbe - mondta, �s k�v�ns�ga m�ris teljes�lt. A kisfi�t azonban az �llatkertben is nagy meglepet�s �rte. Az elef�nt nem trombit�lt �s nem ny�jtogatta az orm�ny�t vid�man, a v�zil� egyszer sem mutatta meg hatalmas fogsor�t, a kenguru ersz�ny�ben semmi se volt, a csimp�nzok nem boh�ckodtak, a kakaduk nem rikoltoztak �s a papag�jok sz�rk�n kapaszkodtak kalitk�juk r�csaiba. A kisfi� csal�dottan ballagott haza, �s hi�ba k�rdezgette anyuk�ja, hogy mi�rt ilyen cs�ndes ma, nem v�laszolt semmire.
Hazat�rve bement a szob�j�ba, kez�vel megt�masztotta az �ll�t �s n�zte, n�zegetette a csupasz polcokat. Azon vette �szre mag�t, hogy mi tagad�s, nagyon hi�nyoznak a j�t�kai. A nagy barna macit is szeretette, nem is tudja megmagyar�zni, mi�rt szokta a sarokba v�gni. �s a kisaut�kat is - milyen j� volt sz�guldozni vel�k a padl�n… De a t�bbi j�t�k is nagyon hi�nyzott neki. Furcsa gondolatok kavarogtak a fej�ben �s nagyon szomor� volt. Este nehezen aludt el �s m�snap f�radtan, csal�dottan �bredt, mert nem l�tta maga k�r�l a kedves, sz�nes j�t�kait. �gy �rezte, ha nem j�tszhat, nem is �rdemes f�lkelni, ez�rt fekve is maradt, reggelizni se ment. �desanyja agg�dva j�tt be hozz� �s r�gt�n megm�rte a kisfi� l�z�t.
- De hiszen neked nagyon magas l�zad van! - mondta ijedten �s m�ris kih�vta a doktor b�csit. A doktor b�csi sokf�le orvoss�got �rt fel a receptre, de egyik sem seg�tett m�g napok m�lt�n sem. A kisfi� csak fek�dt az �gyban, s�padtan, l�zasan �s egyre csak azt k�rdezgette, mi�rt tûntek el� a j�t�kai?
Azt�n egy napon, este, amikor m�r mindenki aludt, meg�rkezett az Igazs�gt�võ T�nd�r. Amikor megjelent a kis beteg �gy�n�l, a kisfi� gyorsan k�sz�nt�tte:
- Szervusz Igazs�gt�võ T�nd�r! K�rlek, v�ltoztasd meg d�nt�sedet, mert m�r megjavultam! K�rlek, add vissza a j�t�kaimat, mert nagyon hi�nyoznak nekem �s �n �g�rem, hogy soha t�bb� nem fogom b�ntani egyiket sem!
A T�nd�r pedig �gy v�laszolt:
- L�tom �s tudom is, hogy komolyan besz�lsz. �s m�r k�sz�nni is megtanult�l. Be kell l�tnod, kisfi�, a j�t�kok, a mesefigur�k nem az�rt vannak, hogy a gyerekek zsarnokoskodjanak felett�k, k�nozz�k õket, hiszen az nekik nagyon f�j. Nekik az a k�ldet�s�k, hogy sz�rakoztass�k a gyerekeket, hogy j�tsszanak vel�k, hogy szeress�k õket. Rem�lem, megjegyezted szavaimat! - azzal hipp-hopp, megint eltûnt.
M�snap reggel, amikor a kisfi� fel�bredt, elõsz�r nem akart hinni a szem�nek: a polcokon teljes sz�n�kben ott pomp�ztak a j�t�kok, a mesek�nyvek lapjai �jra megteltek sz�nes rajzokkal, �s a kispaplanr�l is vid�man mosolygott r� Vuk meg a t�bbi r�kak�ly�k. A kisfi� boldogan kelt ki �gy�b�l, �sszerakta az �gynemûj�t, fel�lt�z�tt, bement a f�rdõszob�ba, megmosakodott, fogat mosott, megf�s�lk�d�tt, �s indult a konyh�ba. Anyuk�ja m�r elk�sz�tette a reggelit, �s mint mindig, m�r az asztalon, a piros sz�vecsk�s abroszon v�rta õt az elef�ntos b�gr�je, tele finom kaka�val, a h�rom kismalacos t�ny�rk�ja, rajta a vajas pir�t�s.
- J� reggelt, anyuka! - k�sz�nt a kisfi�. - Jaj, de �hes vagyok - �s nekifogott a falatoz�snak.
�desanyja megr�k�ny�dve n�zett a fi�ra. Tal�n most hallotta õt elõsz�r rendesen k�sz�nni, �s k�rdez�s n�lk�l is tudta, hogy ma reggel val�ban megmosakodott, megf�s�lk�d�tt az õ makrancos kisfia.
- Szervusz kisfiam! - mondta. - Mondd csak, nincs semmi bajod?
- M�r igaz�n sokkal jobban �rzem magam. �s k�pzeld csak, anyuka, igaza van a T�nd�rnek, mert a j�t�kokkal t�nyleg j�tszani kell �s szeretni kell õket, k�l�nben elmennek. �s l�tod, �n m�r j� vagyok, mert visszaj�ttek hozz�m, mert nekem t�nyleg hi�nyoztak, mert �n nem is tudtam, hogy szeretem õket… Sz�val, �n rossz voltam a j�t�kaimhoz �s nem viselkedtem illedelmesen sehol sem, �s akkor a T�nd�r engem megb�ntetett, de azt hiszem igazs�gosan. Anyuk�m, ugye nagyon fontos a szeretet? - mondta el mindezt a kisfi� egy szuszra.
�desanyja elõsz�r furcs�n n�zte kisfi�t, csak b�logatott szavaira, igen, persze, de eleinte nem nagyon �rtette, mirõl besz�l a gyerek. Azt�n odal�pett hozz�, megsimogatta a kisfi� fej�t �s �gy sz�l:
- A szeretet a sz�v legm�lyebb rejtek�bõl j�võ legtiszt�bb, legõszint�bb �s legnemesebb �rz�s. Szeretet n�lk�l nincs �rtelme semminek �s szeretettel mindent legyõzhetsz. A rosszas�got, a gonoszs�got, a makrancoss�got is… L�tod, neked siker�lt, mert a szeretet ott volt a sz�ved m�ly�n, �s te engedted, hogy �rr� legyen a rosszas�godon. Tudod, kisfiam, a szeretet minden sz�vben ott van, csak vannak, akik olyan m�lyen eltemetik magukban ezt az �rz�st, hogy soha nem tud belõl�k elõt�rni. De te m�r tudod, milyen j� szeretni, �s megl�tod, ezent�l soha nem fogsz unatkozni…
�s a kisfi� soha t�bb� nem unatkozott, nem b�ntotta j�t�kait, nem makrancoskodott, nem rosszalkodott, mindig illedelmesen viselkedett, mert tudott szeretni. Az Igazs�gt�võ T�nd�r pedig hossz� idõre a sutba vethette �tletad� s�mlij�t…