Végre elérkezett a nagy nap, a Csibeavató napja. Alig vártuk, hogy délután legyen, és elkezdődjön. Nem tudtuk egészen pontosan mi fog velünk történni, de azt igen, hogy nagy pillanata lesz ez iskolai életünknek.

A tornateremben gyülekeztünk a többi elsőssel.

A negyedikesek már vártak minket, mert ők szervezték nekünk az avatót Fábiánné Kobezda Éva néni és Tóthné Sándor Matild néni vezetésével. Még a többi alsós osztály is eljött, hogy megnézze, hogyan leszünk igazi, nagy iskoláscsibékJ

Miután köszöntöttek minket, nagyon izgalmas feladatokat kaptunk. Zenefelismeréssel kezdődött, amit mi ki is találtunk rögtön: a Kukori és Kotkoda harsogott a magnóból.

Utána egy dömperes feladat volt, tojásokat kellett egyik helyről a másikba áthordani vele, és persze minél gyorsabban. Mi annyira, de annyira igyekeztünk…igaz néha ki-kigurult a tojásunk az autóból, de ügyesen végigcsináltukJ

Egyre jobb volt a hangulat, mindenki szurkolt a másiknak , nagyon drukkoltunk egymásnak…

Ezek után egy nagyon vicces feladat következett. Egy műanyagmotoron kellett bójákat kerülgetnünk, és minél gyorsabban visszaérkeznünk az osztályhoz. Először meglepődtünk, azon gondolkodtunk, hogy biztos, hogy komolyan gondolták a tanár nénik ezt a kismotort? Hiszen mi már iskolások vagyunk, nem ovisokJ De aztán rájöttünk, hogy a furfangos feladat csak a mi jókedvre derítésünk miatt van, és nagyon- nagyon jól szórakoztunk! Olyan jó volt újra kicsit „ovisnak” lenniJ

A következő képkirakó feladatot csoportokban végeztük el. Pillanatok alatt összeraktuk tyúkanyót és tojásait. Egy kifestő képet kaptunk, amit napköziben ki is fogunk színezni.

Ezek után elérkezett a várva várt pillanat, iskolai csibévé avattak minket. Nagyon ügyesen teljesítettük a feladatokat, és így most már igazi iskolások vagyunk. Nagyon büszkék voltunk magunkra, és a két tanító néni is nagyon boldog volt.

A hangulat ezután a tetőfokára hágott, mert a nagyok megtanították nekünk a kacsatáncot. Az egész osztály járta, a párunkkal sürögtünk-forogtunkJ, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat.

Míg kitáncoltuk magunkat, addig a negyedikesek tojásokat rejtettek el az udvaron, nekünk pedig meg kellett keresni őket. Rohantunk, hogy minél hamarabb megtaláljuk őket. Sikerült is, mindenki talált magának kistojást, ami egy cukorkát rejtett.

Ajándékul pedig egy kiscsibés szívószálat kaptunk, amire nagyon vigyázni fogunk mindig, hiszen ez a bizonyíték arra, hogy mi már nagy iskolás csibék vagyunk. 

Köszönjük szépen a negyedikeseknek és a tanító nénijeiknek ezt a csodálatos délutánt, soha nem felejtjük el!