2007.11. 21.
2007.11.22. 23:11
Tátika
Végre elérkezett a Tátika napja. Már hetek óta készültünk rá. Alig vártuk, hogy belebújjunk kedvenceink bőrébe, és előadjuk magunkat. Egy varázslatos világba érkeztünk….
Először egy boszorkány hozta meg a hangulatot, akit majd szétvetett a méreg, mert mindenki azt állította,hogy Hófehérke szebb, mint ő.
Sajnos mi sem tudtuk megnyugtatni, mert szerintünk is szebbJ
Aztán egy padláson találtuk magunkat, ahol gőzölgő, illatos, ízletes szilvás gombócról énekeltek nekünk, és még meg is ízlelhettük, mert Kata művésznőék úgy gondolták, hogy ne csak hallgassuk, hanem kóstoljuk is meg, és mi teljesen le voltunk nyűgözve, hogy igaziból magunkba tömhettük ezt a csodás eledelt. NAGYON KÖSZÖNJÜK!!!!
Tele pocakkal hirtelen Isztambulban találtuk magunkat. Egy varázslatos tánc, egy bűbájos énekhang kalauzolt minket Andi művésznő segítségével.
Aztán egy vicces békahangra lettünk figyelmesek, Csenge művésznő csillogó hangjával elárasztotta az osztályunkat velük.
Mire feleszméltünk már Pokemonról énekelt nekünk Benő művészúr, és olyan beleéléssel, hogy azt hittük mindjárt megjelennek a szörnyecskék.
De hirtelen egy kék tó partján találtuk magunkat a fák alatt, lógattuk bele a lábunkat, Matyi művészúr irányításával az egész osztály most már egyszerre harsogta:
„Szájbergyerek kérjél bocsánatot, nem mutatom meg a kacsámatot”
És nem mutatta meg…….:)
Láblógatás közben lódobogásra lettünk figyelmesek. Zsófi művésznő Szilaj lovával egy ménest varázsolt körénk, fergeteges táncával nagy sikert aratott!
A ménes elnyargalt, és előttünk termett Zalán művészúr, aki felnyitotta szemünket, ugyanis kiderült, hogy minden óriás volt gyerek. Nagyon megnyugodtunk, mert rájöttünk, hogy akár még belőlünk is lehetJ
Akárcsak Lilly babából, akit Dóri művésznő személyesített meg, nagy hévvel, vidáman adta elő produkcióját, ami nagyon aranyosra sikerült.
Egyszer csak egy gyönyörű szalaggyakorlatnak lehettünk részesei. Tátott szájjal figyeltük Niki művésznőt, aki fantasztikus gyakorlatokat mutatott be tánccal egybekötve. Nagyon-nagyon szeretnék olyan hajlékonyak lenni, mint ő.
Aztán egy aranytorkú, gyönyörű dallam ütötte meg a fülünket, „Rúzsa” Réka művésznő hangja. Becsuktuk a szemünket, és hallgattuk a gyönyörű éneklést.
Gyönyörű énekhang után, gyönyörű táncolással lepett meg bennünket Viki művésznő. Vastapssal díjaztuk műsorát, hiszen éneklését fergeteges tánccal kísérte.
A táncos produkció után elcsendesedtünk kicsit, mert Peti művészúr rádöbbentett minket, hogy a gyermekévek múlnak, nincs visszaút, és azon gondolkodtunk, hogy lehet, hogy mégse szeretnénk olyan hamar óriások lenni.
Nyugalmunk hamar véget ért, mert egy félelmetes kígyót varázsolt nekünk Márton művészúr. Aki hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot, ahogy kígyóval bánt.
Gyorsan a törpéket hozta segítségül Fanni művésznő, aki bűbájos táncával elbűvölte a kígyót is és minket is.
Ákos művészúr sem ijedt meg, hihetetlen nyugalommal tűrte az izgalmakat, ő végig az ágyában feküdt, és ennek hangot is adott, aminek az lett a vége, hogy mindenki a jó, puha, meleg ágyban érezte magát.
Ilyen keleti kényelemben hallgattuk végig Nikó művészúr fantasztikus előadását, aki huncut szemével, aranyos mosolyával elszédített minket.
De nem sokáig heverésztünk, mert „Madonna” Vivi művésznő felperzselte a hangulatot. Teljes beleéléssel harsogta gyönyörű dalát.
Fantasztikus hangjával felvillanyozta a pihenőket, és sokan táncra is perdültek.
A Tátika végén nem akartuk abbahagyni a táncot. Éreztük, hogy a zene nagyon jó hatással van ránk. Este az ágyunkban többen arról álmodoztunk, hogy híres énekesnők vagy énekesek leszünk….
„A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el. Ha van elég szív, az sokat segít, bár úgysem adjuk fel. Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás. De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig, ebben egyformák!
A zene az kell, mert nem adjuk fel, egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el, a zene az kell, mert körülölel, ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!”
|