Szentek ünnepei

Az adventtől karácsonyig tartó négy hét alatt számos szent ünnepét találhatjuk a naptárban. Szent András – november 30.  A tizenkét apostol egyike, a Volgáig tartó keleti területeken hirdette az evangéliumot, Oroszország védőszentje lett. András napján megszűnnek a zajosabb mulatságok, megkezdődnek a disznótorok. Házasságszerző szentnek is tartják, mert a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvasta fel az elmúlt egyházi év eseményeit, házasságkötéseket, születéseket. A téli napforduló miatt Szent András éjjelét tartják a legalkalmasabbnak szerelmi varázslásokra. Például régi szokás, hogy a lányok gombócot készítenek, mindegyikbe beleraknak egy férfinevet tartalmazó papírt, az első feljövő gombócba zárt név lesz a férjüké. Szent Borbála – december 4. Kisázsiában élt, a keresztény hitéért halt mártírhalált. A hajadon lányok, a bányászok, tüzérek, várak, a jó halál védőszentje. Szent Borbála napján az ország több vidékén a lányok cseresznyefaágat törnek és vízbe teszik. Ha kizöldül, akkor hamarosan férjhez fognak menni, örömben és boldogságban fognak élni. Borbála napján a hiedelmek szerint tilos volt varrni, fonni, söpörni; helyette tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak. Szent Miklós – december 6.  A kisázsiai Myra szent püspöke, a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. A legenda szerint egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől és tisztességesen férjhez mehessenek. Miklós ünnepének előestéjén betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak: vizsgáztatja, kikérdezi őket, majd tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyegeti őket. A szent püspök az ördög – tréfásan a krampusz – társaságában jelenik meg. A kormos képű alak zavart kelt, ijesztgeti a gyerekeket, el akarja őket ragadni, Miklós azonban megszégyeníti, nem hagyja, hogy bántsa a gyerekeket. Miklós patrónusa még a gabonakereskedőknek, pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak, halászoknak. Luca-nap – december 13. Luca napját Európa számos népe kultikus célzatú sütemény evésével is megünnepli. A lucapogácsába tollat, pénzt sütöttek. Ezen a napon kezdik el készíteni a Luca széket. Alakját, formáját előírás szabályozta, kilenc féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) kellett összeállítani. Karácsonyra készül el, akkor az éjjeli misén erre állva ismerték fel a falu boszorkányait. A "lucabúza" a Lucától karácsonyig tányérkában csíráztatott búza, amit a gazdasszony naponta megöntöz, és karácsonyesti állapotából következtetnek a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág egészségére. Ezen a napon tilos volt fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, meszelni. Tilos volt kölcsön adni, de nagyon hasznos volt a lopás. A gazdasszonynak ilyenkor lopnia kellett a szomszédtól egy marék szalmát és egy tojást, amit betett a tojófészekbe, miközben ezt mormolta: "A mi tyúkunk tojogájjon, a szomszédé kotkodáljon." Szent Ottilia – december 13.  A szemfájósok és a vakok védőszentje. Apácaruhában ábrázolják, apátnői bottal, kehellyel a kezében. Legfőbb megkülönböztető jegye: egy szempár. Virágai: a szarkaláb és a szemvidítófű. Tamás – december 21. Az esztendő legrövidebb napja, a téli napfordulat csillagászati időpontja. A Luca-napi ősi hiedelmek részben Tamás napjára is átterjedtek. Tamás napja már a karácsonyra való készülődés jegyében telt. Sok helyen e napon szenteltették meg a karácsonyi ételeket. A készülődésre vall a nap tájneve: Disznóölő Tamás. A férjhezmenő lányok Tamás előestéjén az udvaron vállukkal rázták a kaput. Ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, akkor biztos kérőre számíthattak. Ha pedig elalvás előtt férfi fehérneműt rejtettek párnájuk alá, megálmodták vőlegényük személyét is. Ha Tamás reggelén frissen esett hó borította a tájat, akkor boldog és békés karácsonyra számíthattak.