Velencében már István-napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang, de Rómában csakis a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak, illetve karneválnak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte  olaszul: carne-vale=hús, isten veled!, vagy a középlatinban: carne levamen=hústól való tartózkodás).

A szokás az ötezer évvel ezelőtti Egyiptomba, Ízisz istennő tiszteletére rendezett lakomákra nyúlik vissza. Ilyenkor eltűntek a társadalmi rangkülönbségek, a rabszolgák is az uralkodók asztalánál foglaltak helyet. A görögök Dionüszoszt, a bor, a mámor, a termékenység istenét tisztelték, a rómaiak pedig Szaturnusz gabonaistent. Aszaturnáliáknak nevezett ünnepnapokon a római rabszolgák nyilvánosan bírálhatták, sőt, meg is dobálhatták uraikat - igaz, csak apró rózsaszirmokkal. Talán innen ered a ma is kedvelt konfetti hintése. A színpompás római felvonulások fő látványossága a carrus navalisnak nevezett hajószekér, a karnevál "névadója" volt.

A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. A római farsang lóversenyeiről (Corso) is híres volt. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a farsang ünnepét. Spanyolországban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban fényes, álarcos felvonulások a divatosnak.

A Németországban is divatos álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkosságokról elnevezték a húshagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem örökre elfojtották e népünnepeket, s csak a múlt század elején kezdték egyes német városok újra feléleszteni; pl. München, Aachen s főképp Düsseldorf.

A mai napig őrzi ezt a hagyományt a velencei karnevál, Európa leghíresebb karneválja. Velencében már a XIII. század végén hivatalos ünnepnek nyilvánították húhagyókeddet, már ekkor hozzá tartoznak ehhez a naphoz a maszkos felvonulások és az ünnepi játékok.
Azóta évről évre február végén összegyűlik a nép a Nagy Kanálisban ünnepelni, ahol egy hétig Hemingway szavaival élve: "az élet folytonos vigasság".

A nizzai karnevál óriási, díszes kocsik menetével, tökéletes virágkompozíciókkal ámítja a látogatókat. A rajnai karneválnak hagyományait 1823-ban élesztette újjá a kölni polgárság. A kölni karneváli hagyományos része az úgynevezett asszonyfarsang, amikoris a nők külön vigasságot rendezhetnek maguknak, kizárva a mulatozásból a férfiakat.

Ausztriában a farsangi mulatságok központja a karintiai Villach. Farsangszombaton az egész város jelmezbe, álarcokba öltözik, még a bolti eladók is maszkok mögé rejtőzve szolgálják ki a vásárlókat; a polgármester pedig egy napra ünnepélyesen átadja a hivatalát a farsangi hercegnek, a Fidelius-nak.

A farsangot Európán kívül is megünneplik. Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevál tekint, de a leglátványosabb a Rio de Janeiro-i karnevál, amely egy hétig is eltart. A brazilok szerint ez a világ legnagyobb ünnepe, melyre minden évben többszázezer turista érkezik. A karnevál egyben verseny a legjobb szambaiskolák között. A karneváli felvonulás utcája a "Sambadron", amely 1700 méter hosszú és 60. 000 nézőnek biztosít helyet. Az előkészületek egy évig is eltartanak. A táncosok rengeteget gyakorolnak, a varrónők hónapokon át készítik a jelmezeket, kalapokat és még további 1500 ember tanítja szambázni a fellépőket és turistákat is.  A parádén kívül Rio bármelyik utcáján fergeteges hangulatban lehet része mindazoknak, akik a karnevál idején Rióba látogatnak.