Melyik, az irodalmat kicsit is kedvelő lány ne álmodott volna még a múzsa kiváltságos helyzetéről? Katona József Déryné hálójában Katona rendkívül zárkózott volt. A visszahúzódó, igen komoly fiatalembernek nehezen ment a szerelmi kinyilvánítás. 1813-ban végül elszánta magát Katona, s levelet írt az imádott lánynak. A levelet azonban csak monogramjával látta el. Kecskeméti joggyakorlatát követően a Pestre visszatérő Katona a társulatban új névvel találkozik: Róza immár Déryné ifiasszony néven szerepel a színlapokon. A szívszakasztó eseményeken felindult Katona csak ekkor fedte fel a rejtélyes levélíró kilétét. Petőfi szabadsága és szerelme Hogyha már nem szeretsz Az Isten áldjon meg! De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg! 1847 januárja. Petőfi írja e sorokat egy barna, komoly szemű leánynak, aki apja tilalma ellenére is, titkon, egy levélvégre biggyesztett üzenettel válaszol poétánknak. Egyetlen sorral, ami mégis egész valójában felforgatja költőnk addigi életét: "1000-szer Júlia"       Sorok közt rejtőző szerelem? Tudjuk, Arany János rendkívül zárkózott, szemérmes ember volt, költészetében pedig inkább epikus alkatát helyezte előtérbe. Szerelemről is főleg balladáiban hallunk. Ercsey Juliannához, későbbi feleségéhez írott szerelmes-udvarló verseinek kézirata is csak jóval halála után került elő. Jókai "vad" házassága Különös szerelmi élet volt a Jókai Móré: leginkább talán botrányosnak nevezhetnénk. Mégse felejtsük el: egy romantikus művész mély érzések és előítélet nélküli partner utáni vágyát tükrözi. Két múzsa képe rajzolódik ki szemünk előtt, s e múzsák közül egyik (Laborfalvi Róza) nyolc esztendővel meghaladta Jókai korát, a másik (Nagy Bella) viszont 54 évvel később jött a világra mint írónk.   Vajda, Gina és Róza A "Montblanc-ember" élete - ahogy Ady nevezte a Húsz év múlva c. vers nyomán Vajda Jánost -, két asszony igézetében telt. Az egyikük múzsa lett, bár erre soha nem vágyott; másikuk bár kívánta, nem kaphatta meg ezt az álomszerepet. Ady és a könnyek asszonya Dacos-vékony a száj, szigorú az arcél. Duzzadt, erősen festett szemhéjak felett sötét szemöldök ível. Aligha akad olyan irodalmár, akinek ismeretlenek lennének e vonások. "S mindegy, mi nyel el, ár vagy salak: Általam vagy. Mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak." Léda - az olvasóban misztikus keleti kulisszák és a szecesszió sötét-arany világát eleveníti meg e név. Egy hatalmas költő versekbe meztelenített, mégis titkokkal övezett múzsája. Különös, de a Léda megidézte újabb kép merőben más, mint az előző: az elbocsátott, szenvedő s talán kicsit szánalmat keltő Léda képe ez, aki fájdalmasan búcsút int egykorvolt tündöklésének, s eltűnik - ahogy kegyetlen szerelme megjósolta - a szürke ismeretlenségbe.     Kosztolányi Dezső megkésett szerelme "Én úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit." A vájt fülű és -szívű olvasónknak több talán nem is kell, hogy sejtse, ki búvik meg e sorok közt. Kosztolányi Dezső kisfiús daccal és aggastyáni fájdalommal telt pillantása, csakúgy, mint élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozó költészete egyfajta védjegyévé vált. Múzsája: Harmos Ilona - vagy ahogy Kosztolányi átkeresztelte: Görög Ilona - tehetséges pesti színésznő volt.     Szabó Lőrinc és Erzsébet „Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az.” Korzáti Erzsébet nem volt királyi szerető. Nem volt sem gőgös, sem pedig kiszolgáltatott - ha csak szenvedélyének nem, ami negyedszázadra Szabó Lőrinchez kötötte őt. (Sulinet)