Mikor meghallottuk, hogy Karaoke-party lesz az osztályban, nem nagyon tudtuk, hogy mit szóljunk hozzá. Volt, aki lelkesedett, de volt, aki azt mondta, ő bizony nem akar énekelni.

Elérkezett a szerda és nagyon vártuk, hogy mi fog történni. Megérkeztek Bence szülei, Pista bácsi és Anita néni, akik meghozták a felszerelést. Egyre izgatottabbak lettünk, mert óriási hangfalak, mindenféle technikai eszközök kerültek elő mire megebédeltünk.

A zene már halkan szólt és egyre többen éreztük, hogy mégis kipróbálnánk a mikrofont.

Először Pista bácsi énekelt nekünk. Mikor elkezdte, azt hittük, hogy egy híres énekes jött el hozzánk, olyan fantasztikusan énekelt. Szó szerint tátva maradt a szánk:) Csak a tv-ben, rádióban hallottunk ilyen énekhangot. Fergeteges tapssal jutalmaztuk őt!

Ezután az osztályunk következett. Eléggé bátortalan volt mindenki, de aztán egyre jobban belejöttünk. Énekeltünk kettesben, egyedül, énekeltek a tanító nénik, majd többen, és felváltva.

Annyira belejöttünk, hogy a végén már harc folyt a mikrofonokért.

Pista bácsi pedig mindvégig a segítségünkre volt, végigdalolta velünk ezt a 2 órát, rendületlenül és nagyon kedvesen, türelmesen irányította a partynkat, amit nem felejtünk el egyhamar. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ilyen élményben részesített minket. Az éneklés varázsa, ráadásul mikrofonba, teljesen elbűvölt minket…elvarázsolt minket…úgy éreztük magunkat, mintha híres énekesek lennénk!

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!