Közeledett az év vége. Kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz a bizonyítványom. S ekkor eszembe jutott a tavalyi bizonyítványosztás. Az iskolánkban az a szokás, hogy a kitűnő tanulókat könyvjutalomban részesítik és ezt az igazgató bácsi adja oda. Sajnos én akkor nem álltam a legjobb tanulók között. Tudtam sokat tanultam, de ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy én is átvehessem a könyvjutalmat. Egy picit még a könny is kicsordult a szememből. Akkor megfogattam, hogy a következő évben még ügyesebb leszek. Ezután az egész osztály bement a tanterembe és Edina néni mondott még pár búcsúszót a vakáció előtt. Megdicsérte a kitűnőket és volt még egy ajándék nála. Azt mondta, hogy ezt annak adja oda, aki egész évben sokat tett az osztályért. Én annyira nem is figyeltem, mert szomorú voltam a bizonyítványom miatt. Csend lett. És ekkor elhangzott a NÉV. Az én nevem. El sem akartam hinni. Én voltam az egyetlen, aki az osztályban ilyen kitüntetésben részesült. Boldogan mentem ki, ragyogó szemmel néztem apára. Hála Istennek nagyon boldogan indult a szünet. De azért megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy a kitűnők között is ott legyek.